Spiritualitás

Illata igenis van a keresztyén embereknek, melyről talán máshol azt mondják, hogy kisugárzás. Bár mindenki más képességet kapott, amivel szolgálhat a körülötte élők javára és Isten dicsőségére, mégis Jézus Krisztus egy és ugyanaz bennünk. Az élet illatát hordjuk magunkon Jézus Krisztus által, aki nélkül csak a halál szaga maradt volna rajtunk. Őseink pontosan tudták, hogy miért kell minél előbb eltemetni a halottakat, de az élők sosem felejtették el, hogy a bűn mindig bűzlik, és annak következménye a halál sem jó, szép és illatos. Böjt idejében és a húsvéti ünnepkörben is az illat-szag és azoknak a jelentése mindig emlékeztet majd bennünket.

Tavasz közeledtével vágyunk a frissre, az újra, az illatosra, a zöldre, a fényre. Húsvét idén is így köszönthet be, de nemcsak a körülményekkel, hanem az Ige tiszta erejével és Isten ismeretének illatával. Aki ismeri és szereti Istent, az egyre inkább keresi a vele való kapcsolatot, és ettől ünnepe is Krisztus ismeretének illatával telhet meg. Megszagolom emlékeztetőként a frissen kibontott ajándékot, és tudom, hogy holnapra már nem fogom ugyanazt érezni, mert minden, amihez itt ragaszkodom, szép és gyönyörködtet, illatot és emléket hoz, de elmúlik. Nem bánkódom, mert nem múlik el viszont a szívembe szállt Ige és a hit, amelyet más érzékeimmel is felfogtam és megragadtam. A húsvéti ünnepkör sem öncélú illatú, hanem Krisztusra mutat, és az egy szükségest és maradandót erősíti meg bennünk. A halál nagypénteki szaga és a húsvéthajnali friss illat mind hozzátartozik ehhez. Krisztus-illatú Húsvétot kívánok minden bűnnel küzdő embertársunknak, benne magamnak, munkatársaimnak, egész egyházamnak!

Dr. Petriné Chikán Katalin

diakóniai lelkész

Gondolatok egy csésze meleg ital mellé

Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek - és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak, nem kelhetek fel, hogy adjak neked. Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. Lk 11, 5-8

Élénken emlékszem a pillanatra, amikor először közölte velem valaki: imádkozom érted. Megkérdeztem: mikor, hogyan? Elővette határidőnaplóját, amibe fel voltak írva a nevek. A naptár napi rubrikáit teljesen kitöltötték a kígyózó névsorok. Valóságos nevek és valóságos emberek. Én tovább kérdeztem: "Ugye, csak felsorolás szinten lehet ennyi emberért imádkozni?" "Dehogy - jött a válasz -, hogy tudnám akkor magam elé képzelni, hogyan vihetném az ügyét méltón az Úr elé?" Akkor kitört belőlem: "Ez nagyon sokáig tarthat, több órán át." Valóban több órán át tartott, sok évtizeden keresztül. Azóta másképp gondolok az imádságra. 

Johann Gyula, intézményünk diakóniai lelkészének gondolatait olvashatják.